Blog » Kozák Danusa

Dana-blog: Amikor a közönség sztrókol

2014-05-26
A hétfői szünnapomat követően kedden folytattam a felkészülést a szezonra, mindenek előtt a jövő hétvégi első válogatóra. Túljutottunk a szegedi világkupán, ahol két olimpiai számban – 500 méteren egyesben és négyesben – két győzelmet arattam.

A világkupa – az eredményeken túl, mert azokra speciel felkészülési időszak lévén nem stresszeltem rá – beváltotta a hozzá fűzött céljait. Versenyszituációban kaptam visszajelzéseket azokról a változtatásokról, amelyeket erre az idényre hajtottunk végre. Alakulnak a dolgok, de azért még érzem: nem az igazi.

Ez lesz az első válogatókig hátralévő másfél hét feladata a gyorsítás mellett, hogy a Maty-éren szerzett tapasztalatokat hasznosítva dolgozzunk tovább. Jól haladunk, de kell még edzésmunka ahhoz, hogy az általunk elvárt tökéletességben összeálljon a kép a mozgásomat illetően. És ha ez megvan, akkor még további időre lesz szükségem, amíg készség szintén rögzülnek is ezek az elemek. Sok apróságról van szó, amelyből a végén aztán reményeink szerint összeáll majd a kerek egész. Úgy érzem most, hogy a tavalyihoz képest jobban megy alattam a hajó – ebben közrejátszik a hosszú tavaszi felkészülés, és az, hogy az első válogatót nem májusban, hanem később rendezik, amikor már mindenki, így én is közelebb került a saját maximumához –, de sok korrekcióra még így is szükség van. Bízom benne, hogy nem ér meglepetés a válogatón, és tudom majd tartani a riválisaimat.

Az egyes mellett nagyon jól éreztem magam a négyesben is, amely annyira új volt ebben a felállásban, hogy a világkupa előtt egyetlen edzést sem csináltunk meg közösen. Az előfutam volt az első közös gyakorlásunk, ahhoz képest a döntőben szép győzelmet arattunk, és úgy érzem, hogy a kellő összhangban dolgoztunk. De ez nem meglepő, hiszen a négyes utóbbi évei másról sem szóltak, mint a folyamatos tagcserékről, de valahogy ez soha nem okozott gondot. A négyes mindig tudta hozni magát és az eredményeket. Ha jók, és közel azonosak az alapok, arra azért lényegesen könnyebb építeni és megtalálni az összhangot.

Az idei világkupáról emlékként leginkább azt az érzést viszem magammal, amit a magyar drukkerek szurkolása jelentett. Részletezném is, hogy miért. Mivel a szokottnál erősebb volt a szembeszelünk, a partról érező szurkolást bent a vízen visszafogottabbnak éreztem. Persze, ilyenkor igyekszem kizárni a külvilágot, nyilván ez is közrejátszott az érzésben. Amikor azonban visszanéztem az egyes döntőjét felvételről, akkor döbbentem rá csak igazán, hogy egyáltalán szó sem volt semmiféle visszafogottságról! Ráadásul nemcsak remek szurkolást, hanem komoly szakmai segítséget, vérbeli sztrókolást kaptam a partról a nézőktől! Adták alám a csapásoknál a tempót, az ütemet, meg is jegyezte az Eurosport riportere, amikor nyilatkoztam. Hát igen, a hazai pálya előnye már csak ilyen…

Hozzászólások: